Teen Top /2

-Most meg mi ütött belé? -néz le rám éretlenül Chang. De én se tudom mi lehet a baja.
-Fogalmam sincs. -rázom meg a fejem bambulva utána.
-Utána megyek. -lép egyet a szobám felé, de megragadom a karját.

-Jobb ha te nem mész most a közelébe. Elmegyek én megkeresni te meg jobb ha most haza mész. -nyomok egy puszit az arcára majd berohanva a szobámba átöltözöm. Chang is felöltözött nem nagy örömömre.
-Akkor vigyázz magadra! És ha bármi eredmény van azonnal szólj. -köti az orromra.
-Ez csak természetes. -mosolygok. Lementünk majd Changjo beül a kocsijába és haza megy. Sóhajtok egy nagyot majd gondolkodom hogy hova mehetett a bátyám. Két hely jut az eszembe. Az első a próba terem. Oda sokat szokott járni ha valami bántotta.  De ha most is oda menne akkor azt akarná hogy megtaláljuk. Akkor else kellett volna mennie. A második hely a parkban lévő eldugott faház. Senki nem jár oda. De gondolkozzunk csak ott mindig együtt vagyunk tőlem is menekül oda se megy,haragszik rám. Csak tudnám miért.
~
-Hova viszed azokat a virágokat? -kérdezem Chunjitol aggódva.
-Anyának. -mondja mosolyogva de mégis könnyek vannak a szemeiben.
-Akkor én is.
-Te maradj csak apával. -teszi kezét a vállamra majd megfordul és elsétál.
~
Ez az emlék olyan 10 éve lehetett még kicsi voltam. Anya halálának évfordulóján történt. Apa mindent magába fojtott és nekünk se engedte meg hogy csináljunk bármit is.
Holnap lesz anya halálának évfordulója. Apa persze nem mutatja ki, ezzel persze az én szülinapom is elfelejti. Bár nem szívesen emlékszem én se rá. Patakokban kezdtek folyni a könnyeim és mindent elmosódva láttam. Elkezdtem törölni a könnyeim de csak jobban folytak. Jó ideig telt mire nagyjából összetudtam magam szedni. Egy mély levegő vétellel és egy hatalmas gombóccal a torkomban indultam a temető felé. Az út hosszú volt gyalog, s közbe még néhány virágzó bokorról téptem össze egy csokrot. A temetőhöz érve kicsit félve indultam meg be a kapun. Anya sírja valahol hátul van én itt mindig eltévedek amilyen szerencsém van. Mint ahogy régen volt itt is fáklyák világítottak és néhány mécses a gondozott sírokon. Meglátok valakit egy sír előtt térdelni. Hunyorogtam hogy jobban lássam ki lehet az és szerencsémre Chunji volt az. Lassan mentem hozzá és én is letérdeltem.
-Mit keresel itt? -néz fél szemmel rám.
-A bátyámat.. -válaszolom nyugodtan.
-Hirtelen ilyen fontos lett? -kérdezi gúnyosan.
-Mindig is az volt! -sóhajtok egy nagyot. -Anya mond mi lett a bátyámmal mi ütött belé? -érintem meg a sírt és a könnyeim megint csak utat nyertek.
-Nem kellett volna idejönnöd!
-Miért? Ugyan úgy nekem is az anyukám! Tudom milyen nap lesz holnap! Szerinted nekem öröm hogy a szülinapom anya halála is? -kiabálom neki és csak folynak a könnyeim. Behunyja a szemét és lehajtja fejét majd megragadja a vállam és mellkasába húz s szorosan átölel. -Tudod milyen rossz érzés mikor annak az embernek a támogatását várjuk akit a legjobban szeretünk de az egyszer csak elhagy? -szipogok a ruhájába.
-Sajnálom! -hangja lágyan cseng.
-Fogadj el minket is! -nézek fel szemeibe.
-Még meglátom. -szorít még jobban.
Chunji karjaiban sírtam még egy ideig s mikor lecsillapodtam, felültünk anya sírkövére -bár tudjuk nem lenne szabad - minket mindig megnyugtatott mert mintha anya ölében helyezkedtünk volna el.
-Szépek a csillagok. -mondom témaként. -Nézd egy hullócsillag. -kapom fel kezem mutatva az ívet.
-Kívánj valamit. -mondja mosolygós hangon.
-Azt kívánom hogy fogadd el Changjot és rendeződjenek a dolgok.
-Így nem fog teljesülni...
-Én bízom benne hogy igen. -vezetem le rá a tekintetem. Meghúzta a száját és inkább elfordította a fejét. -Mi bajod vele? Velünk? -helyesbítek.
-Nem tudom hogy mik a szándékai Changjonak. Még fiatalok vagytok és elő áll azzal a gyűrűvel. -fogja meg fejét.
-Az.. az csak egy jelkép. -nyelek egy nagyot. -nem azt jelenti hogy már a jövőhéten összeházasodunk. -nyugtatom. -Mi szeretjük egymást és nem akarjuk hogy bármi vagy bárki. -hangsúlyozom. -megakadályozza a szerelmünket. De ha szerinted nem illünk össze akkor...
-Nem, nem erről van szó, -vág a szavamba. -Nagyon jól mutattok együtt bárki megirigyelhetne titeket. Büszke vagyok rád hogy megtaláltad az igazit, ha tényleg az.. -sandít rám én.meg boldogan bólintok. -csak az bánt hogy elvesztem az én egyetlen kishúgom aki kiköpött anya. -hajtja le a fejét kezét pedig a márványra tette és szeméből kihullo könnycsepp is oda esett.
-Én mindig itt leszek neked! -Próbálok mosolyogni. -De nem is hasonlítok anyára. -kuncogok sírva.
-De, főleg mikor dirigálsz. -nevet ő is és megtörli az arcát. -Boldog szülinapot Seo. -dől a vállamra én meg az ég felé nézek és még egy könnycsepp legördül az arcomon.
-Anya, ma lettem 18 éves.. láttad hogy milyen úton jutottam el idáig? Nem adtam fel! -beszélek anyának. -Apa és Chunji mindig itt voltak nekem és segítettek, támogattak. De éreztem te is velem vagy.. Nagyon hiányzol, remélem jól vagy ott fent! -hunyom le szemem.
-Anya, Légy büszke a lányodra, kész felnőtt lett belőle. És Changjora is légy az, jó ember, én bízom benne és hiszem hogy gondját fogja viselni Seonak. -meglepettem néztem le Chunjira. Hisz most azt mondta maradhatok Changjoval. A szavai ezt rejtették el. -Persze továbbra is vigyázni fogok Rá és Seora is. -dörgöli fejét újra vállamba. -Húgi, menjünk el Changjohoz. -áll fel és nekem nyújtja a kezét.
-Köszi. -fogadom el majd felhúz.
Szép lassan elsétáltunk a dormjukig és közbe megbeszéltük a kisebb nagyobb nézet eltéréseinket.
-Megjöttem. -nyit be az ajtón mogorva hangon Chunji. Magamban már kuncogtam.
-Végre. -csúszik ki Chang a szobájából. -Seo? -lepődik meg.
-Halihó. -integetek ki boldogan Chunji háta mögül.
-Mi..mi..? -dadog. Felmutatom hüvelykujjam biztatáskép neki.
-Beszélnünk kell! -mondja komolyan Bátyó Changnak. Látszik rajta hogy nagyot nyelt és bólintott kicsit. Elmentek valamelyik szobába s innentől nem tudtam mi történhet.
Bementem Niel és Ricky szobájába remélve persze hogy itthon vannak már.
-Hahoo~
-Gyere csak! -mondja Niel az ágyán fekve. -Na mi volt? -kíváncsiskodik.
-Asszem meggyőztem. -mosolygok majd beülök mellé. -Ricky?
-L.Joeval csinálnak valami hülyeséget.. -legyint.
-Értem. És te mit csinálsz? -kíváncsiskodom.
-Az előző interjúnkat olvasom. Tudtad hogy Changjo már ott egy nagy lépést emlegetett?
-Nem. -lepődök meg.
-Oh, nem tudtam hogy itt vagy. -nyit be a szobába L.Joe. Bólintok neki de már szóra nem tudtam nyitni a szám már Changjo szaladt be a szobába s nagy lendülettel ugrott be közém és Niel közé.
-Annyira szeretlek titeket! -mondja nevetve.
-Na ne nyalizz!! -kiabál rá Niel. De ő is nevetett a végére.
-Chh.-hallatja véleményét L.Joe majd ajtócsapódással kimegy.
-A szerelmes... -sóhajt mellettem Chang.
-Mi? -lepődök meg.
-Hát L.Joe szerelmes. Nem is tudtad?
-Nem,ki be? -kérdezek rá és Niel meg Chang is ledöbbent arcot vágott. -Mi van?
-Drágám.. Nagyon tudatlan vagy.. -rázza a fejét Changjo.
-Miről maradtam le?
-Mindenről. -mondja Niel. -L.Joe beléd szerelmes! - Hatalmasra nyílt a szemem. Alig hittem a saját fülemnek, de végül összeállt a kép hogy miért viselkedett olyan furcsán mostanság.
-De nem lehetsz az övé mert az enyém vagy. -fekszik boldogan az ölembe. De nem hagyott nyugodni most L.joe valahogy meg kell oldanom vele a dolgot!


Remélem tetszett :3
Véleményt kérek és 3 után hozom a 3.részt egyben az utcsót is amiben megoldja Seo az L.Joe ügyet ;)