Teen Top/3 - L.Joe elfogadja? ~vége~

*L.Joe *
Vissza mentem a szobámba és mérgesen ledobtam magam az ágyra. Most már minden hiába Seo Changé és nekem semmi esélyem. Talán ha én találkozom akkor vele.....



******


-Chunji ő a húgod? -veszem fel az épp földön hevert képet amin Chunji és egy lány volt.
-Hagyod azt! -kapja ki a kezemből.
-Ezt egy igennek veszem. -ülök le bárgyú vigyorral.
-Felejtsd el. Mindenki felejtse el! - veszi nagyon is komolyra.
- Ugyan, nyugi csak hülyülök.. - forgatom meg a szemem. - De amúgy tényleg ő a húgod?
- L.Joe.. Koppanj le..
- Nem tudok, főleg ha egy ilyen szép lányt látok.. - vigyorgok teli pofával.
-Srácok mit kértek enni? - kérdi Changjo.
- Valami ehetőt. - felelem neki.
- Bármi jó. - néz hátraa Chunji.
- Mit csinálsz? - kérdi Chang.
- Jah, csak pakolok néhány cuccot holnap haza megyek 2 napra.
- Nekünk nem is szólsz? - lepődök meg.
-Akartam... -vakarja meg a fejét.
- Na mindegy L.Joe le mész a boltba?
-Mért pont én?
- Mert most téged kértelek meg?- válaszol Chang egy kérdéssel.
- Nincs most kedvem... - rántom meg a vállam.
- Istenem ha lenne lustaság díj te kapnád meg az első helyet. - forgatja meg a szemét. Én csak kuncogok egyet majd az ágyam célzom meg. 

*CHANGJO* 

El sem hiszem hogy az égbe lehet L.Joe ilyen lusta? Komolyan szerzek neki egy lustasági díjat. De ha ilyen akkor később kapnak kaját. Én megyek el a boltba mert Cap valami megbeszélésen van, Ricky ment vele. Niel holnap szintén haza utazik, bár Chunji most meglepett miért nem szólt nekünk? ah mindegy biztos van oka ha meg ránk tartozik akkor elmondja. 

Nem messze lévő kis boltba mentem el. Olcsó is és kevesen járnak ide vagyis kevesebb az esélye hogy felismernek de azért egy baseball sapkában és süsüs pulcsiban jöttem. Nézzük csak mi kell tészta, rízs zok.. - gondolkodom hog hol lehetnek. - a második sorban. arraa veszem aaz irányyt. Megállok a tészták előtt.
-Hmm.. - leveszek eg hosszú tésztát majd megfordulok és  rizsekhez megyek. - Nagy szeműt vagy kis szeműt.. - gondolkodom hangosan.
- A nagy szeműre voksolok. - szólal meg egy lány hang mellettem. Meglepetten nézek oldalra és egy nagyon ismerős lány állt mellettem. - Tehát én azt is veszek. - mosolyog rám és átnyúl előttem a rizsért. Megcsapott az édes illata, teljesen elvarázsolt.
-Olyan ismerős vagy. - mondom gyenge hangon és közbe arcát fürkészem.
- Nem csodálom. - vigyorog rám, ami szó szerint szíven ütött. - Chunji a bátyám. - kacsint egyet.
- Hogy mi van? - bukok ki.
- Hi a nevem Lee Seo.
- Ne már most csak viccelsz velem ugye? Te vagy a féltve őrzött hugika? - tágul nagyra a szemem de a mondat végére elkuncogom magam.
- Igen, de sajna ezt a címet nem nagyon szeretem. - vág egy unott fejet majd megfordul s indult tovább.
- Hé várj! - leveszek gyorsan egy rizst, majd Seo után futok. -Nem akarsz átjönni?
-Nem hiszem hogy Chunji örülne neki. - rázza a fejét.
-Holnap úgy is megy haza nem? Mondjuk nálunk aludhatnál és majd együtt elmentek. - ajánlom fel neki az ötletem. Elgondolkozik majd mosolygósan bólint egyet.

*****

*L.JOE*


-Haza megyünk srácok. -Kiáltja Chunji. Befordultam a fal felé.


*Seo*


Mikor hazaértünk Chunjival apa még fent volt és ránk várt.
-Hol voltatok?? -jön felénk idegesen.
-Csak a dormban.. -áll elém Chunji.
-Mit kerestetek ott mikor azt mondtátok hazajösztök? Nem elég hogy nem maradtatok ott végig még hazudtok is?
-Nem hazudtunk!! -emeli fel hangját Bátyó.-Itt voltunk majd átmentünk a fiúkhoz.. -magyarázza.
-És ilyen későn kell hazajönni??
-Sajnáljuk.. -mondom lehajtott fejjel. -Nem fog többször előfordulni!
-Ajánlom is! -teszi karba kezeit majd elindul be a szobájába.
-Ne lógasd az orrod. -teszi vállamra kezeit Chunji. -Aludj egyet és majd ha felkelsz csinálunk egy kis szülinapi programot. -kacsint rám. -Jó éjt Hugi. -nyom egy puszit az arcomra.
-Jó éjt. -bólintok. Bemegyek a szobámba majd az ágyamon meglátok egy kis ajándék tasakot. Meglepve sétáltam oda majd leültem az ágyra és az ölembe vettem. Kivettem belőle egy kis dobozkát, pislogtam kettőt majd kinyitottam. Egy aranyos karkötő van benne. De vajon kitől? Ujra kezembe veszem a szatyrot és átnéztem. Találtam benne egy levelet.

"Isten éltessen Kislányom!
Mikor még anyukádban voltál sok mindent vettünk neked előre, 
köztük ezt a kis láncot is. Mikor betöltöd a 18. életéved akkor akartuk 
neked odaadni. Eljött ez a pillanat,ne hidd hogy elfelejtettelek, 
de nem tudok a szemedbe nézni. Nagyon szeretlek! 
Édes apád..'' 


 Patakok folytak a könnyeim, a lapra is jutott bőven könnycsepp. Eldőltem az ágyon és a láncot ölelve sírva jött álom a szememre.


Reggel telefonom csipogott hogy jött egy üzenetem. Megnéztem hogy kitől jöhetett, arra számítottam hogy Changjo lesz, mert Ő azaz észlény aki egyből küld egy sms-t ahogy felkelt. Bár egyáltalán nem bánom ezt a szokását. Meglepetésemre L.Joe-tól kaptam.

"Találkozni szeretnék veled, 
várlak a rakparton!
L.Joe"


Sokszor nem tudom hogy szerencsésnek érezzem magam mert két srác is szeret vagy inkább a föld alá kívánnám magam mert nem szeretnék választani. Bár, most nem is kell választanom, mert egyértelmű számomra az érzés. Véletlen se akarok máshogy dönteni. Vissza írtam neki hogy félóra múlva ott vagyok, és el is indultam öltözni, minél hamarabb lezárom annál jobb.
L.Joe már ott várt zsebre tett kézzel, ahogy rám nézett arca félénk volt és zavart. Mint egy kis gyerek aki megpróbál beszélni a szüleivel hgy vegyék meg neki a játékot amit eddig nem akartak.
- Itt vagyok. - álok mellé és figyelmem a folyóra szegezem.
- Boldog szülinapot. - nyújt felém egy vörös rózsát és egy kis dobozkát. Meglepetten veszem el tőle.
- Kö..köszönöm. - mosolygok rá.
- Kérlek ne mosolyogj ha nincs ok. -hajtja le fejét.
-Miért ne lenne okom mosolyogni? Kapok egy baráttól ajándékot, ezért boldog vagyok. - mosolygok továbbra is.
- Biztos hogy Changjot választod?
- L.Joe, figyelj... nem tudok egyszerre két felé szakadni, mindkettőtöket szeretem, de máshogy, Tudod nagyon jól, hogy te is fontos vagy a számomra!
- Talán ha én megyek el akkor a boltba.. - morfondírozik.
- lehet akkor sem változott volna semmi. - mondom alig halhatóan.
- Mért ne? Akkor velem beszéltél volna végig és engem kedvelsz meg előbb! - emeli fel kicsit a hangját.
- Byung, ez nem ezen múlik, nálam nem... - nézek rá határozottan. Meglepve néz rám, majd hirtelen elmosolyodik.
- Szerencsés Changjo hogy vagy neki. De azért ugye maradhatunk barátok, és ha bánt téged én egyből kiütöm! - erősödik meg a hangja.
- Rendben. - mosolyodtam el és oldalra billentettem a fejem.
- Na menjünk, nem akartalak elrabolni a szülinapodon.
- Köszönöm. - lépek oda hozzá és az arcára adok egy nagy puszit. Teljesen kivirult az arca és kézen fogott s úgy sétáltunk mint a kisgyerekek.

A Dormban a fiúk vacsorát csináltak nekem, és rendeltek tortát is, mert arra már nem volt idejük, de biztos az is finom lett volna. Az egész nagyon hangulatos volt, annyit nevettünk mint még soha, mindenki mesélt gyerekkori élményeket, Chunjival próbáltunk lapulni, de nem jött össze.
Szerintem mondhatom hogy ez volt a legjobb szülinapom eddig, még ha rosszul is indult.



~VÉGE~
Remélem tetszett nektek^-^♥