A képzelet néha szárnyal...

Nem tudom, hogy most szerencsésnek vagy balszerencsésnek higgyem történteket.

Ez egy rossz vagy egy jó álom. Álmodok-e egyáltalán? Nem, most csak fekszem, fekszem a szégyenben a mélyen lapuló s most mégis feltörő érzéseimmel. Kinyitom a szemem és Hansolt pillantom meg amint épp felettem hajol, én a földön félig ülve vagyok. Na de álljunk csak meg három szóra! MI AZ ISTEN??  

Nektek se stimmel valami? Jobb lesz, ha visszamegyünk a nap elejére! 

~~~

Átlagos szombati reggel, apával hatkor reggelizünk -az időpont oka csak annyi, hogy nem tudtam aludni, apa meg éjszakából jött haza- mikor kopognak az ajtón. Apával összenézve kérdezzük egymást, hogy várunk valakit? Egyikőnk sem várt, ezért elindultam kinyitni az ajtót, bár fontoltam, hogy azt tettetjük, nem vagyunk itthon.
-Na kinek van a legjobb híre?! -teli pofával vigyorog Lexa barátnőm.
-Hoztál egy kamionnyi csokit? - ki léptem és gyors körbe néztem.
-Hülye! -vágott nyakon. -Ez ezerszer jobb most attól!  - hatalmasakat pislogtam rá, mire a zsebéből elővett két hosszúkás lapot. Olyanok voltak mint a múltkori koncertnek a jegyei, amire elhurcolt.

- Mi az? - kutya szemeim elővéve, és remegő hanggal, nehogy megint egy koncert legyen, - mivel már így is sokat adott nekem. Csak vigyorgott mint a fakutya, már kezdett a frász kerülgetni, mikor végre kimondta.

- Kiválasztottak mindkettőnket, akik a fiúkkal lehetnek, hogy megtanulják az Follow me' táncát a fiúk segítségével! - sikít a végére. Ja igen, ha nem mondtam volna, a Topp Dogg-ról van szó. Olyan balszerencsés vagyok, hogy a tagokat mindig keverem, valahogy sosem tudom őket megjegyezni, na jó, akiket felismerek, az Xero, B-Joo, Hansol és kizárásos alapon Kidoh, mert vele egy suliba jártam. Mondanom se kell nagy szerelmem volt még akkor. Azok a néhai beszélgetések, melyek a suli miatt voltak, meg a korrepetálásai, mindig felvidítottak.

- Mi van? - lefagyva nézem a lapokat a kezében, közben Lexa szeméből is próbálok valami értelmeset kiszedni, feleslegesen, bármit mondhatnék, a rózsaszín köd a szeme előtt igen vastag lett. 

- És már ma!!! - pattog.

- Ismétlem magam: Mi? - ráncolom a homlokom. 

- Igen, igen! Tehát mars öltözni! - betolt az ajtón és be is zárja azt. - Csókolom! - köszön apának ahogy elhúzott az ebédlő mellett, majd a lépcsőn is végig egészen a szobámig. 

- Muszáj? - ültem az ágyamra, ahogy ő elkezdte feltúrni a szekrényem. 

- Még szép! Találkozhatsz majd újra Kidoh-val - fordul meg egy pillanatra és tervbe kezdős vigyora felcsillant. 

- Megint kezded? - forgatom meg a szemem. - Biztos, hogy már nem emlékszik rám...- dőlök ki az ágyon. 

- Azt sose tudhatod! De amúgy szeretsz táncolni, legalább egy ilyen lehetőséget fogjál meg, hogy tőlük tanulhatsz egy kicsit - mosolygós a hangja.

Nehezen de végül belementem ebbe az egészbe. Lexa felöltöztetett, vagyis csak képletesen mert ő mondta mit vegyek fel. 9- re mentünk be az ügynökséghez, egyből beengedtek minket, amint felmutattuk a jegyeket. Ott a portánál elvezettek minket egy nagy tánc terembe, rajtunk kívül még olyan tízen biztos, hogy voltak. Ezzel már kezd gyanús lenni ez a szituáció. 

Félórás várakozás után a fiúk bevonultak mellettünk, mint a robotok, kicsit ijesztő volt. Szembe álltak velünk és elindult a zene. Na mi volt? Eltáncolták az Follow me-t. Csillogó szemmel néztem a koreográfiát -igen, csakis azt!- és közben Lexa a kezem szorította. Ahogy befejezték felálltak velünk szemben, úgy nézhettünk ki mint a banda háborúsok. Végig mértek minket, mosolyogtak, integettek, ki milyen hülye fejet vágott. 

-Milyen szép látvány - mondja egy idősebb férfi, közénk állva. - Lányok, ez egy csodás nap lesz számotokra - vigyorog. Miért érzem azt, hogy ez a fickó kicsit kétértelműen beszél?! - sajnos nem tudunk titeket egyszerre tanítani - sóhajt. -ezért kitaláltuk azt, hogy párba rakunk titeket, így igazságos, hogy mi, mert biztos, hogy csak veszekedés lenne, ha most ti elkezdenétek válogatni, kivel is akarjátok a táncot meg tanulni,-legalább tud gondolkodni az öreg...

Felolvasta egy papírlapról a párosított neveket. Döbbenetem a mai nap folyamán csak nőtt, mert engem Hansol-al tettek párba, aki Lexának a biasa. Hansol szeme egyáltalán nem állt jól, vagyis én mindig furcsán érzem magam ha a szemébe nézek. Lexát Seogoong-al rakták egybe, ami neki ugyan úgy jó, hisz ha jól tudom ő a második kedvence, bár mindenkit szeret. 

Mindenki külön ment a párjával egy másik tánc terembe. Mi Hansollal ebben a nagyban maradtunk. 

-Bemutatkozom -áll meg előttem. -Kim Hansol személyesen. -nyújtja a kezét és vigyorog. Hideg rázta át a hátam, de végül kezet fogtam vele és mosolyogtam.

-Moon Reita személyesen -utánozom stílusát.

-Nagyon ismerős vagy nekem -gondolkodik. 

-Nem tudom honnan -rántok vállat. -De inkább tánccal foglalkozzunk - semmi reagálás, csak hunyorogva néz. 

-Meg van! 

-Az eszed?! 

-Hogy honnan ismerlek. -vág egy értelmetlen fejet. - Kidoh ballagási könyvéből! -csapja össze tenyereit. Meglepetten pislogtam rá. Lehet van arra lehetőség, hogy emlékszik még

rám Kidoh? Ah, mindegy is, nem kell ezen gondolkodni... 

-Mindegy, nem lehetne, hogy elkezdjük a táncot?...

~~~

-Jól vagy? -kérdezi aggódva, hátam fogva. Egy rossz lépéssel estem a földre, pár óra gyakorlás után, és Hansol egyből aggódva kapott utánam. Nem elég, hogy egész idő alatt nyomult, most még ilyen közel is van hozzám. Ekkor belém hasított a valóság: Én szeretem Hansolt. 

Na várjunk csak, ezt most komolyan én mondtam?! 

-Elnézést! -tolom el magamtól. -Tartsunk egy kis szünetet, kérlek. -a padlót nézem ahogy hozzá beszélek. 

-Rendben, egyél valamit, olyan fél óra múlva jó lesz újra itt? -kérdezi. Csak bólintok és felállok,s ki sietek a teremből.

Zsebembe nyúlok, hogy a telefonom elővegyem, de rá kellett döbbennem, hogy a táskámba hagytam, amit pedig bent a teremben, ahol Hansol van. Vajon, ő miért nem jön ki? -vissza néztem az ajtóra. Megrázom a fejem és a folyosón kezdek sétálni fel-alá. 

Épp elmegyek az egyik ajtó előtt, mikor kinyílik az, s az egyik lány lép ki rajta eléggé kivirult arccal. Bekukucskálok,de nem látok senkit. Nem tudom miért csak belépek az ajtón. Néha jobban járnék ha nem lennék ennyire kíváncsi fajta.

-Szia -köszön valaki, de ez a hang iszonyat ismerős. A személy a terem legsarkában volt és onnan figyelt. 

-Szia! -fordulok egyenesen felé és mint egy oszlop egyenesbe vágom magam majd kicsit meg is hajolok. Elneveti magát és elindul felém.

-Rég volt már, nem? -áll meg előttem. Majdnem kiugrott a szívem a helyéről. Emlékszik? 

-Igen, eléggé régen Hyosang. 

-Nyugodtan hívhatsz Kidoh-nak is, teljesen megszoktam,hogy így hív mindenki, de köszi, hogy emlékszel. -mosolyog kedvesen.

- Nem tesz semmit. Én akkor me...

-Maradj csak, most úgy is szünetet tartunk, gondolom ti is. -bólintok. -Hogy megy a suli? -témánál vagyunk...

- Egész jól, bár jobban ment mikor korrepetáltál. -mosolygok és felengedek egy kicsit, hisz nincs okom feszültnek lenni. 

- Ez megnyugtató... -jól látom, hogy mintha most ő lenne feszült? -Sokat változtál három év alatt.

-Jó vagy rossz irányba?-pislogok. Régen az ő véleménye bárkinél fontosabb volt nekem. Próbáltam olyan lenni mint az akkori barátnője volt. 

-Teljes mértékben jó!! -vigyorogja el magát. -Vigyázz majd Hansol-al. Amúgy alig ismertelek fel, felnőttes lettél. -kacsint. 

-Köszönöm -pirulok el. 

-A tánc is jól megy? Mármint a suliban. 

- Igen... ah.. arról még mindig nem tud senki, csak apa meg te.. -kapok a tarkómhoz.

-Még a barátnőid sem? 

-Nem... -megrázom a fejem.- Egyedül Lexa aki nem abba az iskolába jár. És ő is itt van ma, azt hiszem Seogoong-al van együtt -gondolkodom. Kicsit furcsán néz rám a bizonytalanság miatt. -Amúgy nem ismerlek annyira titeket, vagyis a zenéteket rongyosra szoktam hallgatni, de a fiúk... Így képernyőn nekem nulla a felfogásom. -nevetek zavartan.

-Semmi gond. -nevet fel. - Én sem tudtam az SNSD tagokat míg meg nem ismertem őket. 

- Na persze, a híred első két évben a nőcsábász címen volt ismert. -bököm vállba. 

- Az még akkor volt. -kuncog. 

- Én is azt mondanám. 

- Na és amúgy honnan is tudod te ezt? Akkor még a sulinkba se jártál! -meglepett arcot vágott.

-Hát tudod. -na most légy okos Domokos. -Sok pletyka terjeng még most is rólad! Főleg, hogy még híres is lettél! - ez szép volt Reita...majdnem lebuktál, hogy szinte mindent kiderítettél róla.

-Oh hát igen.. -húzza ki magát.

- És... az ego is megjelent.. -vigyorgok.

-Na jó ezek már nem olyan jó pletykák. -ijed meg.

-De ezek igazak ám, hisz nem tagadod.

- Hát ezt a kört most buktam. -fogja a fejét. Kuncogok a viselkedésén. -Nem is nagyon beszélgettünk régen így... -gondolkodik el, de engem néz.

- Igen, ez valahogy kimaradt... -sóhajtok.

-Mindketten felnőttünk -lép egyet felém. A földet szuggerálom, hogy véletlen se nézzek a nagy szemeibe. 

-Oppa, itt vagyok! -lép be a csaj, egyből mindketten hátra léptünk. 

-Remek, akkor folytassuk. -mosolyog a lányra. -Később még beszélünk - pillant rám, majd teljesen a lányra szenteli a figyelmét. Megszeppenve mentem ki a szobából. Lassan visszatérek Hansol-hoz, aki végig ott várt. A földön feküdt becsukott szemmel. Oda megyek hozzá és leülök mellé. Hirtelen megfogja a karom és leránt, de ő egyből felém hajol. SŐT! Teljesen felém támaszkodik s a karjaimat is lefogja. 

-Engedj el... 

- Nem tehetem.

-De teheted! -emelem kicsit fel a hangom. Mintha meg se hallott volna az arca egyre jobban közeledik. A pulzusom az egekben, tisztán érzem a mellkasomon szinte átszakadó szívem dobogását. -Hansol... -mondom elhaló hangon, de ekkor megcsókolt. Szemem tágra nyílott.

-Hansol! -kiáltok, kapkodtam a levegőt, körbe néztem. A szobámban találtam magam, sötét volt, a függönyön se jött be semmi fény. Telefonom magam mellől felveszem és megnézem mennyi az idő. Hajnali kettő. Talán három órát ha aludtam.

Gondolkodás nélkül hívom fel barátnőmet.

-Halott vagy, bárki legyél! -veszi fel kómásan.

-Lexa... ez a te hibád, Hansol-al álmodtam! -szidom meg.

-Rei, ne engem okolj, hogy az a barom ilyen kurva jól néz ki! -felháborodik de kicsit elkuncogja magát. -És mit álmodtál? -érdeklődik. Elmeséltem neki az egészet.

-Mi a szent szar? -bukott ki belőle a végén. 

-Én is ezt mondom!! -mondom sírós hangon.

-Ez furcsa, neked tetszik Hansol... -állapítja meg. 

- Túl sokat Hansol-ozol... engem is megfertőztél?! 

-Tudod, a drágaságom eléggé különleges. -kuncogja...

- De jó volt álmomban újra beszélgetni Kidoh-val - mosolygok.
- Tudod, ez még megtörténhet bármikor... mert ezt tényleg kifogják sorsolni. DE! Ne merd megcsókolni Hansol-t ha beteljesül. - köti az orromra.


Ez álom marad, vagy befog következni?...