Az első hó. (MYNAME-Seyong,Chaejin)

- Nagyon remélem hogy senki nem látott meg téged! - kiabál egy mély hangú fickó.
- Garantálom.. -mondja az a srác akit idáig követtem. Ne garantáld..  

De hol van ez az idáig? Az oké, hogy most egy raktárban gubbasztok, rengeteg nagy doboz mögött, remélve, hogy nem vesznek észre. De meddig maradjak itt? Mikor tudok már elhúzni innen?

- Meddig akarsz még itt gubbasztani? - hallok egy hangot egészen közelről, mintha csak a fülembe suttogna. Hirtelen hátra kapom a fejem és egy vigyorgó pofával találom magam szembe. Ijedtemben hátra esek egy doboznak.-Mi volt ez? Ki van ott? -összerezzenek, most mit csináljak? A srác megragadja a kezem és amilyen gyorsan csak tud maga után kezd húzni. Kifutottunk az épületből, de nem arra lyukadtunk ki ahol én bementem. Egy rakparti szakasznál vagyunk.

- Mit kerestél ott? -kérdezi pár perc múlva miközben már nyugodtan sétálunk a parton.
- Nem tudom - hajtom le a fejem sóhajtva.
- Az hogy lehet?! Valamilyen oknak lennie kellett - áll elém és háttal megy tovább.
- Hallottam erről a bandáról...csatlakozni szerettem volna, de mint látod nagyon gyáva vagyok - húzom a szám.
- Na az tuti nem vagy - teszi kezét a vállamra és megállunk. - Ha már ide eljutottál akkor nagyon is bátor vagy. Sokan nem képesek még a környékre se jönni. - vigyorog teli pofával. Visszamosolygok rá. Milyen kedves, és energikus egy ember. - A nevem Chaejin. - nyújtja felém a kezét.
- Reita. - viszonozom kézfogását.
- De amúgy miért akarsz csatlakozni a bandához? -érdeklődik kutyaszemekkel.
- Tudod van egy srác -pirulok el, mint mindig amikor rá gondolok.

- A bandából? - jön teljesem az arcomba. Félénken bólintok. - Oh, várj, kitalálom, hogy ki az - kezét homlokára illeszti a gondolkodását imitálva. - Seyong? - sandít rám. Ismét bólintok. - Ah, nagyon király vagyok. -húzza fel orrát.- De ő sose venne észre egy ilyen lányt mint én. - sóhajtok.
- Mégis milyen azaz ilyen? - lepődik meg.
- Unalmas, visszafogott..
- Na jó most hagyd abba mert annyi badarságot hordasz itt nekem össze, hogy megfájdul a fejem - teszi csípőre a kezét. - Szerintem pont, hogy te vagy az esete annak a bolondnak. Szinte minden éjjel más lánnyal van, jó lenne már ha végre egynél állapodna meg! Na jó eldöntöttem, segítek neked!
- Mégis miben? -döbbenek le.
- Hogy elnyerd Seyong szívét -kacsint rám. Hatalmas szemekkel pislogok rá. Hogy jutott erre a dologra?! Mi zajlik ennek a srácnak a fejében? Utasítsam vissza az ajánlatát? Ah, ez a filmekben mindig egy sor vitával kezdődik majd utána ott tartanak hogy már a terveket szövik. Ha jó vagyok akkor ezt kihagyom.
- Rendben. -mondom alig hallhatóan de annál inkább vörös fejjel.
- Wihí, -ugrik egyet örömében. -végre egy kis munka. -csillog a szeme. -Mit szólnál ha holnap délután 5 fele a főtéren találkoznánk és ott megbeszélnénk a dolgokat. -vigyorog.
- Rendben,úgyis már haza kell mennem. -lépdelek. -Csak...
- Nem tudod hol vagy igaz? -mosolyog.
- Hát igen. -nevetek zavartan.
- Akkor gyere, haza kísérlek - biccent fejével.

***

- Reita, kelj fel! -kiált apa az ajtómat szinte kiszakítva ront be a szobámba. - Menj le a boltba, nincs itthon semmi ehető.
- Na ne mond.. -motyogom a párnámba.
- Most! - kiált mire összerezzenek. Felülök az ágyon.
- Felöltözhetek? - fintorgok apámra. Szúrós szemmel megy ki a szobámból, de persze nem tudott máshogy csak ajtó csapással. Tükröm elé mentem és fésűt a kezembe véve elkezdtem kifésülni szinte derékig erő hajam,majd felfogtam mint mindig. Szekrényemhez mentem amiből kivettem egy farmert meg egy fehér pólót. Felkaptam magamra majd a székem háttámlájáról levettem a Nike a rám bő pulcsim és szobámból kifele menet felvettem.
Az előszobában lévő kis szekrényről elvettem a pénztárcám meg a kulcsaim, közbe elkezdtem a cipőmbe is belelépni. Mikor léptem ki az ajtón apám utánam szólt hogy hozzak sört is.
Kicsit csípős az idő, hisz december van, ehet egy kabát még nem ártott volna, de már kibírom, nem kell messzire menni a boltba. 

- Jó reggelt. -köszönök ahogy belépek a boltba.
- A gyönyörű vásárlónk. Szia Rei. - mosolyog rám az eladó akit Yesungnak hívnak. 

Valami ehetőt veszek apámnak, mivel úgyse fog főzni, ezért könnyen csinálható fagyasztott kaját, meg gyors levest.
A sörökhöz fintorogva lépek.

- Oh, Reita?!
- Chaejin? - hunyorgok kicsit. - Te hogy kerülsz ide? - hőkölök hátra.
- Ezt én is kérdezhetném. - néz végig rajtam. - Amúgy, csak elküldtek engem boltba. - sóhajt.
- Engem is. - fordulok a sor felé és a legolcsóbb sörért nyúlok s vagy hatot a kosárba teszek, bár érzem hogy ez is kevés lesz neki.
- Értem. öö, kint megvárlak, rendben?
- Nem szükséges. -nézek rá.
- De. -mosolyog, majd elfut. Ez furcsa volt.
A pénztárhoz megyek én is de nem látom sehol Chaejint. Felteszem a kosaram és Yesung átpakolja egy másikba közbe lehúzza a vonalkódot.
- Kit keresel annyira? -kérdezi.
- Ja, senkit. -kalimpálok a kezemmel.
- Hát rendben. -bólint. -szatyrot adjak?
- Megköszönném!
Miután fizettem elvettem a kosarat és egy hosszú pult szerű résznél megálltam, hogy a dolgokat a szatyorba tudjam pakolni. Itt végig ablak van előttem de Chaejint sehol sem látom az utcán. Ennyit arról hogy megvár...
- Viszlát! -lépek ki az ajtón. Körbe nézek, sehol senki. Felsóhajtok majd elindulok haza,de neki megyek valakinek vagy ő jött nekem? - Aucs. - dörzsölöm meg homlokom.

- Bocs, jól vagy?- mondja az ismerős idegen. Ez, meg hogy lehet? Mit keres ő itt?
- Se..semmi baj. - meredek a személyre. 

- Rendben. -bólint és már indul is tovább, hirtelen utána kapok és pulóverébe kapaszkodom. Ez meg mi a fene?!  - Akarsz valamit? - fordul vissza és a pulcsiját tartó kezemre néz.
- Én... nem.. -meredek magam elé, de nem tudom elengedni a pulóverét.
- Nem úgy néz ki. - fogja meg kezem és lehámozza magáról. - Nyugodtan mond mit akarsz, egy éjszakát? Megkaphatod! - mondja rezdüléstelén arccal. Felhúzom a szemöldököm.
- Akkor Chaejin jól mondta, hogy minden este más lánnyal vagy. -förmedek el.
- Mi, te ismered Chaejint??? - lép felém meglepve. Félénken bólintok. Seyong arca keserűvé vált és szemében szomorúság látszik - Mennem kell. -mondja unottan és már meg is fordult s mintha agyúból lőtték volna ki.
- Ezt nem hiszem el, elszúrja a lehetőségeket. - jelenik meg hirtelen mellettem Chae.
- Te meg hogy kerültél ide? És hova tűntél az előbb?? -kiabálok rá félelmemben.
- Hé, nyugi.. - ölel át. - végig itt voltam - mondja lágyan. - De már beszéltél Seyonggal. - tol el magától és rám mosolyog.
- Nem épp kellemes beszélgetés volt. - nézek el másfele.
- Ugyan, kezdetnek nem rossz. -kacsint.
- Ah, nekem haza kell mennem. - jut eszbe. - Akkor ma találkozunk a főtéren?
- Igen, az egyik padon foglak várni. -nevet.
- Rendben, majd megkereslek. - intek, majd futásnak eredek.

- Megjöttem. - veszem le a cipőmet, közbe a kulcsom visszadobom a szekrényre. Apámtól semmi válasz. Bemegyek a konyhába és kipakolom a szatyrot, közbe apa is megjelent és a sört ölelgetve állt tovább. 

- Hova mész már? - áll elém apám, mikor már indulok Chaejin-hez. Az alkoholos leheletétől majdnem kiszédültem.
- Egy barátommal fogok találkozni. -próbálnám kikerülni,de kezével megállít.
- Te is kurválkodsz mint anyád!? -leheli.
- Takarodj! -szűröm fogaim közt, apa nem nagyon díjazta megszólalásom amit egy pofonnal nyugtázott.
- Jól vigyázz a szádra vagy nagyon megbánod. - ragadja meg a pulóverem. Megfogom a kezét és lehámozom magamról majd félre lököm s futásnak eredek, Mi volt ez? Sose csináltam még ilyet. A ház előtt felveszem cipőim amit a kezemben hoztam ki, s mielőtt kiért volna, elfutottam, de még hallottam hogy kiabál utánam. Egészen a főtérig futottam, és a legeldugottabb helyen láttam meg Chaejint is.

- Te aztán elbújtál. - huppanok le mellé.
- Jól vagy? -kérdezi aggódva.
- Persze - lepődök meg.
- A szád.. - mutat. Odakapom kezem majd felszisszenek. Felrepedt.
- Semmiség. -legyintek. Chae arca szomorú lett. - Mi a baj? - fürkészem a szemeit.
- Csak gondolkodom. - rázza meg a fejét. - Nos, hogyan kéne Seyong-ot becserkészni. -vigyorog féloldalasan.
- Haha, mondjuk lasszóval. - nevetem el magam.
- Oh, szóval átakarsz csapni Cowboyba? - nevet velem.
- Mindent kikel próbálni az életben. - mosolygok rá.
- Pontosan. - bólint. - Nem akarsz szétnézni a forgatagban? -kérdezi hirtelen.
- De, mért is ne. - állok fel. 

Olyan érzés mintha már évek óta ismerném. Megnyugtat a jelenléte. 

Lassan itt a karácsony, a faházak már novemberben álltak,különböző árusok vannak benne ahol tud az ember venni meleg ételeket, vagy épp ajándékokat, karácsonyi díszeket, vagy egy agancsot.

-Ne nevettess Chae. - fogom a hasam, miközben már könnyezek a nevetéstől. Az emberek furcsán néznek ránk, de most nem érdekel, mert jól érzem magam.
-Te is vegyél fel egyet! - rakja a fejemre. Egymáson nevetünk most már. Nemsokkal odébb vettünk kis forralt bort és leültünk egy padra, és néztük ahogy az emberek jönnek-mennek. Időközben már besötétedett és a díszek és a villanyoszlopok világították a teret.
- Tudod...
- Nézd! Esik a hó! - kiáltok fel és csillogó szemekkel nézek a sötét égre miközben esnek le a fehér foltok. -Milyen szép. - dőlök Chaejin vállának. - mit akartál mondani? -kapok észbe, mert hogy a szavába vágtam.
- Nem fontos. - mosolyog rám, majd az égre néz. Biccentek majd én is az égre nézek. Az első hó, milyen szép, és végre nem is egyedül vagyok, nézek Jin-re.
-Oh,- mered előre hirtelen,mintha valami az eszébe jutott volna. -Maradj itt, mindjárt jövök -áll fel és elfut. Értetlenül nézek utána majd mikor már nem látom a figyelmem a támadó hópelyhekre szegeződik vissza.

- Egyedül borozgatni nem túl kellemes. - ül le mellém valaki. Levezetem a tekintetem az illetőre.

- Seyong? -kérdezem meglepetten.
- Mostanában beléd botlom. - ránt vállat. Körbe nézek, hogy hol lehet Chaejin.- Kit keresel?
- Chaejint. -pislogok. Seyong ledöbbent.
- Őt ne keresd. -csukja le szemét.
- Miért?
- Nem tudod? - néz fel rám. Értetlenül nézek. - Chaejin meghalt. - néz szeme sarkából a másik irányba.
- Az..  nem lehet.. -döbbenek le. És könnyeim akaratomon kívül ellindulltak
- Ah, ne sírj! -hajol közelebb ijedten. - Még a végén a könnyeid is megfagynak.- Letörli az arcomat.
- Mégis hogy? Mikor? - szorítom meg a kabátját és válaszokra várok.
- Úgy egy hónapja, megölték. -fogja meg a kezem. - mióta ismerted? -kérdezi, erre most mit válaszoljak? Tegnap óta? Az lehetetlen, ez hogy lehet? Mi történik velem? Vagy nem is annak adta ki magát aki igazából? Vagy Seyong hazudik? Összeszorítom a kezem.
- Kérlek most menj el! -fordulok előre közbe a födet nézem..
- Nem akarlak itt hagyni egyedül a hidegben, fel se vagy rendesen öltözve. - simogatja meg a hátam.
- Kérlek. -mondom elcsukló hangon. Seyong kabátját a hátamra terítette és elment. Könnyeim patakokban folytak.

- Miért küldted el? - ijedten kapom fel a fejem. Chaejin itt áll előttem. Felállok és a nyakába ugrok.
- Ki vagy te? -sírok a mellkasába.
- Chaejin.
- Nem, ő meghalt. - válok el tőle.
- Igen.
- Chaejin meghalt! Te vagy Chaejin. -kiabálok.
- Igen, meghaltam. - hajtja le fejét.
- Nem, ez nem lehet igaz, biztos csak álmodom. - rázom a fejem.
- Ez nem álom. - mondja nyugodtan és közelebb lép hozzám hogy megfoghassa az arcom.
- De itt vagy előttem, meleg vagy, érzem hogy itt vagy.
- Csak te látsz engem. - mondja szomorúan. - De már nem sokáig.
- Ezért néztek furcsán az emberek.. - suttogom szinte csak magamnak.
- Sajnálom...
Nem tudom hogy most mit csináljak, mit lehet ilyen helyzetben csinálni? Ilyet még egy filmben sem láttam. Chaejin mellkasának dőlök. Most sem fog érdekelni hogy hülyének néznek az emberek, hisz lehet az is vagyok. Visszaültünk a padra, ő átkarolta a vállam és szorosan húzott magához. Mélyen szippantottam az illatából, olyan édes volt. Mikor kinyitottam a szemem már szinte mindent a fehérség borított.
- Az első hó, -szólal meg békésen. - ilyen szép még sose volt. - ad egy puszit a homlokomra. - Most már békében fogok elmenni. De ne aggódj, végig figyelni foglak és vigyázok rád, ahogy eddig is. Változtasd meg Seyongot. Őt rád bízom. - sóhajt. - Lassan mennem kell... Szorosan ölelem magamhoz.
- Szeretlek -szipogom.
- Erre vártam. -hangja boldogan csengett. -Vigyázz magadra Rei. -felemelte a fejem és forró ajkaival érintette az enyémeket. Könnyeim megállíthatatlanul folytak le arcomon, majd egy hideg fuvallatot éreztem, s mikor kinyitottam a szemem Chaejin nem volt már sehol. Megtöröltem az arcom és az ég felé néztem. Párperc múlva felálltam és elindultam sétálni.

Már a karácsonyfa is milyen szépen fel van díszítve.

-Várj! -ragadja meg Seyong a kezem. Még itt van? - Mi a baj? -emeli fel arcom. -Ne aggódj, itt vagyok! -húz magához és szorosan átölel. Ezt te mind kitervelted, hogy Seyonggal legyek, hogy vigyázzunk egymásra. 

"Azt mondják, hogy mikor valakivel együtt vagytok amikor az első hó leesik, 

onnantól fogva végig együtt vagytok, 

legyen az egy örökké tartó barátság, vagy épp a szerelem."

Remélem tetszett nektek!♥



Itt találjátok a többi ficimet akit érdekel :) https://www.facebook.com/groups/126696087500916/