GOT7 - Örök szerelem /1.rész/ (!NEM yaoi! Főszerepben: JB és Mark )

Hangosan kezd kukorékolni a telefonom, igen, kukorékolni. Elmebeteg unokaöcsém úgy látszik már megint átállította, de ezt csúnyán visszafogja kapni. Na de ezt a napot semmi sem tudja tovább elrontani, hiszen végre újra láthatom őt, aki mindennél többet jelent nekem. Egy időre elkellet válnunk, hogy ő nyugodtan tudja karrierjét tovább ápolni. Hisz akit szeretünk azt elengedjük, de megbeszéltük, hogy amint eredményt ér el, újra találkozunk és ha ugyanúgy érzünk mint azelőtt, folytatjuk a kapcsolatunk.

Miután kinyomom a telefonom, pattanok a szekrényem elé, hogy felvegyek egy kényelmes, de mégis elegánsabb ruhát. Még vele vettem ezt a kis nyári ruhát, így úgy döntök ezt a szép fehéret veszem fel. Kinézek az ablakon és a nap gyönyörűen világítja be az egész utcát. Elmosolyodom és folytatom a készülődést. Egy enyhe sminket teszek fel, majd az előszobában felveszem a cipőm, fogom a táskám és elindulok. Hatalmas vigyorral arcomon sétáltam végig az utcákon,majd mikor a cél épülethez érek, lefagy a vigyor az arcomról és görcsbe rándul a gyomrom. Tenyerem elkezdett izzadni és szívverésem is felgyorsult. Nagyot nyelve lépek be a hatalmas épületbe. A portás felhúzott szemöldökkel követi minden lépésemet. Remegő lábakkal állok meg előtte.
-Segíthetek? -kérdezi.
-Öm, én, Lim JaeBum-hoz jöttem. -nyelek egy nagyot. A férfi furcsállva néz. - Egy régi barátja vagyok.
-Most a Got7-nek épp próbája van. -kezd kicsit megenyhülni.
-Tudom, Jae mondta hogy ma az I Like You táncát fogják felvenni. -mosolygok. A férfi most már biztos benne hogy nem füllentek s tényleg ismerem. Elmondja hogy merre kell mennem hogy megtaláljam  termet. Ahogy sétálok az egyik ajtó előtt, meghallom a kiszűrődő zenét, egyből leesik hogy itt vagyok.
Megvárom míg vége lesz a zenének majd résnyire kinyitom az ajtót. Mindenki nevetgélve szállingózik a teremben. A szemem egyből megakad rajta, és testem átveszi az irányítást és már csak arra eszmélek hogy felé futok, s a nevét kiáltom egyszer.




~JR~
Befejeztük a felvételt és azt hittem ettől jobb nem lehet, de volt, régi barátunk érkezik a terembe.
-JB -kiáltja és már JaeBum nyakában lóg, majdnem hátra is estek.
-Ez ki? -araszolgat mellém Mark.
-Ő JB volt barátnője, meg a mostani, és tuti, hogy majd a menyasszonya is. -vigyorgok miközben őket nézem.
Elengedik egymást és Rei egyből észrevesz engem. Széles vigyorral szalad felém.

-Szia, kis csillag. - tárom ki karom hogy megtudjon ölelni.
- Olyan jó újra látni titeket. - szorít meg.
- A szorításod még mindig halálos - nyögök fel.
- Még féltékeny leszek  - krákog mellettünk JB.




~REITA~

- Felesleges annak lenned - engedem el  JR-t. JaeBum azonnal megfogja a kezem és sebesen kisiet velem a teremből. A folyosón egyből a falnak nyom és ajkaimra tapad. Vadul csókol, és kezével derekam fogja és húz magához. Tarkóján át hajába túrok.
- Már azt hittem megfogok őrülni - lihegve szakítja szét ajkainkat.
- Nem vagy egyedül. -lihegek veleegyütt.
Kinyílik mellettünk az ajtó és a fiúk kezdenek kiszállingózni rajta.Rendezzük magunkat és rájuk fordítjuk a figyelmünk.
-Jobb lesz ha minél hamarabb szobára mentek. - áll meg előttünk Jr halál komoly fejjel. Felfújt arccal belebokszolok a vállába.
- Menni fogunk - vigyorog mellettem Jae.

- Pukkadjatok meg! - újból felfújom arcom és a többiekhez megyek hogy bemutatkozzam nekik.

-Szia szép lány - mosolyog rám Jackson.Lábam megremeg és teljesen lefagyok. - Rajongó vagy? - lepődik meg reakciómon. Félénken bólintok.
- De jó! - csatlakozik hozzánk Young.
- Nagyon királyak vagytok! - csillog a szemem. Basszus ezt most tényleg kimondtam?! Elnevetik magukat, de közben meg is köszönik a dicséretet. Amit én vörös fejjel nyugtázok.
-Cica~  jön felém Jae kitárt karokkal. Sikkantok egy aprót és az éppen mellettem elhaladó Mark háta mögé bújok be. Érdeklődve néz válla felett rám, csak elmosolyodom, de a szívem majd kiugrik a helyéről ahogy visszamosolyog. Íriszei teljesen elvonták a figyelmem ezért a kedvesem simán eltudott kapni. Fején látszik hogy nem tetszik neki valami, pontosabban csak kialakult nála a féltékenység. Régen több időbe tellett hogy féltékeny legyen valakire, de biztos megvan az oka, vagy csak hogy régen látott...


Felmegyünk a tetőre hogy kicsit kettesben tudjunk ténylegesen maradni.
- Milyen volt az újra debut? - kérdezem már a tetőn állva és az eget kémlelve.
- Mintha újjászülettem volna -hangja mosolygósan hat.
- De sok munkátok van nem? - nézek rá.
- Inkább rengeteg, és a próbák is nagyon kemények. -sóhajt. - De keményen dolgozunk - húzza ki magát.
- Ez látszik! - mosolygok.
- És te miket csináltál? -fordul egész testtel felém és szemeimbe néz. Olyan mintha azt hinné hogy most hazudni készülök.
- Gőzerővel tanultam, versenyeket nyertem, sokat utazom és eszek - nyújtózom.- Oh tényleg! Láttam is a képet! Nagyon szép volt - csillogtatja szemeit és közelebb lép. - Na és merre felé utazol? - remeg kicsit meg a hangja.
- Sokat voltam kint Európában, tanultam az angol és a magyar nyelvet! - csillog a szemem.
- Magyar? - lepődik meg.
- Igen  bólintok. - Vannak nagyon szép részei az országnak, egy hónapot voltam kint.
- wow, olyan sokat vagy kint?
- Igen, bejárom az országot, és végig fotózom azt. Egyszer majd elkel jönnötök oda! Ott is sok rajongótok van ám! - kacsintok. Jae felnevet és hevesen bólogat.
- De ugye nem szerettél bele egyetlen egy srácba se?! - komolyodik meg.
- ezt én is kérdezhetném! - fújom fel arcom. - Persze nem fiúba! - nyitom nagyra szemeim. Kuncog egyet.
- Te vagy az egyetlen akit szeretek és szeretni is fogok. - pólója alól előveszi a félszív medált amit még akkor adtam neki oda mikor elváltunk. Megfogja az én nyakamban lévőt és összeilleszti a kettőt. Csak párcentire van tőlem, a levegőt most még forróbbnak érzem közelségétől. Az egész fejem mintha lángolna. Elmosolyodik, majd lágyan megcsókol. Kezével tarkómat fogja meg és még közelebb húz magához. Bal keze levándorol a hátam és csak simogatja.
- Tudsz te gyengéd is lenni. - válok el tőle.
- Mintha nem ismernél. - húzza fel szemöldökét. Elvigyorodom, hisz azért ő is tudja hogy mire gondolok pontosan. - Jobb ha majd megfogadjuk Jr tanácsát. - sóhajt, mintha ezt ő nem fontolgatta volna...
- Nem azért jöttem hogy egyből leteperj! - fakadok ki magamból. Hirtelen átölel és arcát a nyakamba temeti.
- Annyira örülök hogy itt vagy... - súgja a nyakamba.
- Én is - nyugodom le és visszaölelem.
- Most teljes minden hogy itt vagy velem - egyenesedik fel.
- Oh, ne mond mert elsírom magam, és ez már túl nyálas Jae. - nevetve rázom meg a fejem.
- Igen, "Én is szeretlek Jae" bőven elég lett volna. - húzza fel szemöldökét.
- Naa.. tudod milyen vagyok. - temetem arcom a nyakába. Bólint. Felnézek rá. - Nagyon szeretlek. - adok egy apró puszit ajkaira.
Krákog egyet, majd mondja hogy menjünk vissza a fiúkhoz. Látjátok? Ezért nem mondom sokszor neki, mert így viselkedik. Nem mindig tudja hogy is kell reagálni, persze van mikor én is bizonytalanná válok. 
Ahogy visszaérünk, a fiúk már nagyban zabálják a kaját.  Csatlakozunk hozzájuk, de egy Jb-t egy félóra múlva elhívta valaki, de Jae elég feszülten nézett ki mikor elment.
A fiúk elpakoltak mindet és már csak lazsálunk. Én becsatlakoztam BamBam-hoz és Mark-hoz, mivel ők a kanapét nyomták.
- Mióta is vagytok együtt JB-vel? - néz rám Bambam érdeklődve.
- A szünettel együtt? 3 éve. - mosolygok rá.
- Azta. - tátja a száját.- Hogy bírtad ki őt?
- Nem volt nehéz dolgom - nevetek.
- de azért ez elismerés. - mosolyog Mark.
- Kö..köszönjük. - pirulok el, amin meg is lepődtem ahogy Mark is. Megrázom a fejem és előveszem a telefonom és inkább belebújok a képernyőbe s minthogy bármi furcsa dolgot cselekedjek.

Már majdnem elaludtam Mark mellett mikor végre Jae visszatért. Még mindig feszültnek látszik, nem is kicsit, vajon mi történhetett?



Remélem tetszett  ^-^
ezt a történetet 3-4 részesre tervezem :3
tehát akinek tetszett maradjon velem
 és hamarosan olvashatjátok, hogy mi történt míg Jb odavolt :o