Baby Don't Cry~ (Chanyeol, Baekhyun(nem yaoi))

Fekszek az ágyamon és várom hogy felhívj vagy felgyere arra a  facere amin csak miattad vagyok. Reggel kilenc van ilyenkor szoktál fent lenni.
De sehol sem vagy. Elfelejtettél? Azt mondtad szeretsz, meg hogy hiányzok neked. Egy hétig nem beszéltünk mert messzire utaztam, most itthon vagyok és várom hogy beszélhessek veled de nem vagy itt. Amikor én itt vagyok te nem vagy, kerülsz vagy csak egyszerűen nem érsz rá? Még egy nyamvadt üzenetet se tudsz írni, mond akkor most mit érzel? Az én szívem összeszorul ha csak rád gondolok beszélni akarok veled, de nem vagy itt.

Megfogom a telefont és írok neked egy üzenetet hogy hogy vagy?. Kezem szememre helyezem és szívem megint csak sebesen dobog mert az jár a fejemben hogy vajon válaszolsz-e. Rezeg a telefon. Pupilláim kitágulnak és hirtelen a telefonom után nyúlok.. Ezt most komolyan gondoltad? A válaszod annyi hogy "Jól, te? " Könnyek gyűlnek a szemembe és megírom neked hogy Nagyon szarul vagyok és hogy tudtam hogy nem lehet köztünk semmi a barátságon kívül. Mellkasomra rakom a kezem és mélyeket lélegzem hogy vajon mit ír rá. Azt hogy ne beszélj hülyeségeket szeretlek.. vagy semmit sem reagál rá. Egy perc múlva meg is jött a válaszod. "Én tudtam hogy nem szeretsz" Ezt most komolyan gondolja? Én nem szeretem aki mindig keresi? Már a torkomban gumó alakult ki. A könnyeim pedig elkezdtek folyni, remegő kézzel írtam meg neki hogy én igen is szeretem inkább ő az aki nem szeret mert nem is keres. " Párnámba temettem az arcom és csak hagytam hogy had folyjanak ki a könnyeim. Majd egy órát feküdtem az ágyban de semmi válaszod nem volt.. Meguntam a várakozást és szívemre pajzsot felhúzva indultam enni valamit majd itthon mentem jobbra balra. Pont mentem fel a szobámba mikor elkezdett csörögni a telefonom. Lépteimet gyorsabban vettem és pillanatok alatt a szobámba értem majd az ágyon a telefonom után nyúltam, s anélkül hogy megnéztem volna ki hív felvettem.

- Haló? -lihegek a telefonba.

- Szia Rei, Baekhyun vagyok. - szól bele a telefonba Baekie vidáman.

- Szia, hogy vagy?

- Jaj, fáradtan, rengeteget próbáltunk ma, most fejeztük be a vacsorát a fiúkkal.

- Nem is tudtam hogy ilyen a programotok.

- Hát Chanyeol nem mondta?  - lepődött meg.

- Már 3 napja nem beszéltem vele. - mondom komoran.

- Az meg hogy lehet? - mondja kicsit hangosabban a kelleténél.

- Pontosan úgy ahogy Ő elgondolja, Nem szeret, tehát nekem újra csak egyoldalú szerelmem van.

- Várj egy kicsit, tartsd. - Baekie megköszörüli a torkát. - Chanyeol beszéltél mostanság Reitával ? -kérdezi teljes természetességgel mintha én nem is hallanék semmit.

- Ne kezd már, amúgy nem, mostanság nem beszéltem vele.. -hallom hogy ledobta magát a kanapéba.

- Mert?- kérdezi tovább.

- Van elég dolgunk és gondunk itthon meg a próbák is, nem kell még egy teher. - megállt bennem az ütő, szóval én Chanyeolnak csak egy teher vagyok? Még barátnak se nevezhető teher?!

- Teher? Nem gondolod hogy ezzel neki ártasz? - kiabál rá Baek.

- Amíg nem tud róla és nem is beszélek vele nem lesz baj..

- Kikel hogy ábrándítsalak Chanyeol! Reita attól érzi magát szarul mert nem beszélsz vele.. És ha nem hallja.. Megint csak kiábrándítalak a gyönyörű életedből. Most mindent hallott! - Ahogy befejezte Baek amit mondott patakokban kezdett újra folyni a könnyem és éreztem nem fog elállni egyhamar. Lecsaptam a telefont és ágyba vetettem magam és csak bőgtem mint még soha életemben. Ennyire még nem aláztak meg, mondott jót és szépet csak az nem volt szép hogy nem az igazat mondta. Elérte hogy megkedveljem annyira hogy már szerelmes legyek belé, sokszor fontoltam hogy nem kéne mert lehet csak játszik velem, s most kiderült hogy tényleg játszott velem. Olyan bolond vagyok, nem is lenne érdemes érte sírnom, sőt miatta sírnom, nem érdemli meg. Újra rezeg a telefonom és látom hogy Baekhyun hív. Megtörlöm a szemem majd szipogva fel veszem.

- Mindjárt ott vagyok, letudsz jönni? - hümmögtem neki és leraktam a telefont. Szédelegve támolyogtam le a lépcsőn, ki az ajtón ki a kapuhoz, amit kinyitottam Baekhyun pedig egyből bejött rajta és átölelt engem. Benne mindig megbízhattam, Ő és  Chanyeol volt a két ember akik közt választottam. És végül ugyebár rosszul választottam. Sose tudom a helyes utat. Baekie bezárta a kaput majd derekam átölelve vezetett vissza a házba, majd fel a szobámba ott pedig leültetett az ágyra. - Hozok neked inni. - mondta majd ment volna el mellőlem de én keze után kaptam és könnyes szemekkel meredtem rá hogy ne hagyjon itt. Értette a célzást majd beült az ágyba engem pedig a mellkasára húzott. - Ha én léptem volna hamarabb egy kicsit is mint Chanyeol akkor most nem sírnál hanem lehet velem lennél boldog. -kezdi el magát hibáztatni.

- Nem a te hibád, hanem csak is az enyém mert nem vettem észre hogy mit akar és bedőltem neki. -folynak a könnyeim de most tűrhető.

- Senkise gondolta volna hogy nem gondolja komolyan, más volt veled.. - jobban szorít magához Baekie.

- Hibáztam, de többet nem fogom ugyan ezt a hibát elkövetni! Rossz utat választottam, és már nem lehet váltani csak túl menni a rossz úton. - már tiszta víz Baekhyun pólója de semmit sem szól érte csak annyit mond:

- Kérlek ne sírj, itt vagyok~