2013. augusztus 19., hétfő
Egy csodás vixx nap!
A vixx gr8u számát hallgatom max hangerővel a fülesemmel. Imádom a bandát és most végre találkozok a tagokkal... azért végül meglett az előnye hogy unokatestvérem a banda tagja. Oh, a nevem Jung Saejin 17 éves vagyok és színésznek készülök.
Igen, és így nem találkoztam még egy bandával se, de most végre bejutok a vixx próbájára... ~bííp~ szól a metró ajtónak a zárását jelző hang én meg teljesen elbambultam pedig itt kéne kiszállnom. Gyorsan fogtam a táskám és még az utolsó pillanatban futottam ki az ajtón. Kifújtam a levegőt majd határozottan indultam el.
-Végre itt vagyok, el se hiszem. - motyogok magamban a Jellyfish épülete előtt. De nem merek bemenni, így küldtem egy sms-t Leonak hogy kijöjjön értem. Percek múlva már nyílt is az ajtó és uncsim lép ki mint mindig semleges arccal. Megörültem neki és egyből a nyakába vetettem magam ő persze természetéhez híven egyből le is kapart magáról, de már hozzászoktam. Pont ellentétek vagyunk én megyek mindenkihez és beszédes vagyok. Viszont abban teljesen hasonlítunk hogy mindkettőnknek nagy az étvágya.
- Rég láttalak. - vigyorgok rá.
- Gyere, - villant egy halvány kis mosolyt a másodperc ezred pillanata alatt. Belekaroltam és már be is mentünk.
- Áh, nagyon izgulok. Még a metrón is majdnem rajta maradtam.
- Kár lett volna. - jegyzi meg halkan.
- Ah, mondhatom nagyon kedves vagy...! - forgatom meg szemem. - De most te sem rontod el a kedvem semmilyen megjegyzéssel. Meg amúgy is tudom hogy kedvenc uncsi tesód vagyok és..
- Istenem, jól van hiányoztál csak legyél csendben. - mosolyog egy kicsit.
- Hah!!! ez már aztán egy mosoly volt. - állok meg és arcára mutatok és egyből elneveti magát. Megfogja a kezem és leengedi hogy ne mutassak rá. - Haha, megnevettettem Jung Taekwoont - kezdek ugrándozni és hátra felé mikor beleütközök valakibe. Egyből megfordulok és heves bocsánat kérésekbe kezdek nem is látom ki lehet az a hajlongások miatt.
- Jaj, nem kell ezt, semmi baj . -mondja mosolygós hangon az illető és egyből felismerem a hangját.
- Cha Hakyeon. - nézek fel rá ijedten.
- Személyesen. - kacsint rám én meg elkezdtem hátra fele dőlni de szerencsére valaki megtámasztotta a hátam. Szemem sarkából láttam hogy Leo az. - Azért ennyire ne bukj ki. - nevet N. - Hallottunk már rólad néhány szót. - hajol közelebb. - De egy szóval se mondta hogy ilyen szép vagy. - húzza széles vigyorra száját.
- Taek!! - fordulok meg hirtelen. - Mondtam már hogy mennyire imádlak? - ugrottam nyakába és olyan szorosan öleltem át mint még soha.
- Levegőt! - préseli ki magából.
- Uh, bocs! - engedem el majd visszafordulok Hakyeon felé. - Szia! A nevem Jung Saejin. - nyújtom kezem felé.
- Cha Hakyeon. - fog velem kezet. - Azta. - tátja a száját. - Hirtelen már zavarba se jössz. - vigyorodik el.
- Haha, tudod színésznek készülök. - vakarom meg zavartan a fejem.
- Srácok! Gyertek már! - dugja ki a fejét egy ajtóból Hyuk. - Úúú itt az uncsi tesód Leo. - rohan ki a szobából. - Szia! Han Sanghyuk vagyok.
-Juj de magas vagy... -szűkül össze pupillám.
- Köszi.. bóknak veszem.. -pirul el. - Oh, Ravi már türelmetlenkedik kicsit mert kezdeni kéne a próbát. - fordul N felé.
- Akkor ne várassuk meg. Gyere Sae. - karol belém N és húz maga után beérve a terembe elém tárul az a hely ahol felvették a tánc vidiket. Ahol szinte vért izzadva gyakorolnak. Ahol beszélgetnek. Ez most nekem olyan érzés mintha egy királyi palotába mentem volna be. Bemutatkoztak a többiek is bár igaz hogy felesleges de így emberibb a dolog. A próbájuk valami eszméletlen volt. Mindig is élőben akartam látni de igazából sose gondoltam volna hogy ilyen közel kerülök hozzájuk. El se tudom mondani milyen jófejek a srácok. Pontosan olyanok mint ahogy elképzeltem őket.
-Elég volt mára a próba. -mondja Hakyeon zihálva amint befejezték a táncot.
-Ah, végre! -fekszik ki a földön Hongbin és Hyuk. A többiek pedig kimentek.
- Nagyon ügyesek voltatok. -ülök le Hongbin mellé.
-Köszi.. -feltámaszkodik az alkarjára. - És milyen színész akarsz lenni? -érdeklődik.
-Mm -gondolkodom el. -egy átlagos színész. -nevetek.
-Mutass valamit. -szól közbe Hyuk.
-Mégis mit? -lepődök meg.
-Bízd ide. -mondja Hongbin és felül. Kezét arcomhoz emeli és lágyan simít végig rajta majd hajamba túr. -Hiányoztál. -suttogja. Mivel folytassam? Ha azt mondom te is akkor már vége is.
-Én hiányoztam, ezért más lányal voltál? -mondom rezzenéstelen arccal és ellököm a kezét. Hongbin felhúzta szemöldökét.
-Honnan veszed ezt? -Hm veszi a lapot.
-Raeni mondta és még képet is küldött ahogy ölelgetitek egymást.
-Hah. -horkant fel nevetve. -Egy lánnyal találkoztam a héten mig te nem voltál. A nővéremmel. -néz a szemembe.
-Az.. -kapkodtam a szemem.
-A nővéred nem Európában van? -értetlenkedek.
-Volt. Vagyis most már van. -magyaráz.
-Ahha persze.
-Ugyan, Sae.. -férkőzik közelebb hozzá és újra csak hajamba túr. -Nekem te vagy a legfontosabb. -pihegi és egyre közelebb hajol hozzám.
-Ti meg mit csináltok ? - halljuk Hakyeon féltékeny hangját. Mindketten összerezzenünk majd Hongbin mélyen a szemembe néz és eltávolodik.
-Ez eszméletlen volt. -mondja Hyuk és elkezd tapsolni. -Saejin megmutatta a színészi képességét. -mondja N-nek.
-Elég hihető volt.. -húzza fel szemöldökét majd beljebb jön.
-Ah, na menjünk mert kilyukad a gyomrom. -áll fel Hongbin majd kezét nyújtja nekem amit el is fogadok.
-Mehetünk. -mosolygok.
A kajáldában csak mi heten voltunk na meg akik kiadták a kaját. Leot és engem szinte le se lehetett ütni evésben.
-Még jo hogy csak egy ilyen éhen kórász van a csapatban. -fogja a fejét Ravi.
-Hé! -nézek rá.
-Nem szóltam.
Miután megettük a kaját még ott voltunk,és majd egy óra hosszát beszélgettünk és röhögtünk.
-Ah, nekem lassan mennem kell. -nézek az órámra.
-Oh máris? -szontyolodik el Ken.
-Igen mert utolsó metró. -rántom meg a vállam.
-Vigyünk haza? -ajánlja fel N.
-Nem kell. -nevetek. -Elég messze lakom.
-Igaz! -mondja Leo.
-De ma nagyon jól éreztem magam! Soha de soha nem felejtem el. -csillogó szemekkel nézek végig a fiúkon.
-Máskor is jöhetsz. -kacsint rám Hongbin.
-Természetesen. -vigyorgok. "Könnyes" búcsút vettem a srácoktól majd mentem is az állomásra. Szinte még most is hihetetlen ez az egész nap. Életem legjobb napja.
Remélem tetszett :3
És vélemény nélkül nem elmenni!! ;) :D
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése