Csak barátok (Hoseok (BTS) +18)

A lakás kitakarítva, kaja megfőzve, filmek előkészítve, már csak az a lökött hiányzik, aki bármelyik pillanatban megérkezhet. Kopogás csapja meg a fülem és a nappaliból a bejárati ajtóhoz megyek, amit gyorsan fel is tépek. 
- Késtél félórát! - torkolom le legjobb barátomat. 

- Bocsi, Saejun, de hoztam bort - emeli fel a boros üveget hatalmas vigyorral. 
- Na jó, most az egyszer elnézem neked - karba font kezekkel állok előtte. Ugyan olyan lelkes vigyorral jön be a lakásba, majd bezárja az ajtót. 
- És melyik filmet fogjuk megnézni? - kérdezi, ahogy a konyha felé veszi az irányt. Mindig is otthonosan közlekedett a lakásomban, hiszen szinte mindig együtt lógunk, csak a mostani időben volt az, hogy alig láttuk egymást. Így kitaláltam, ezt a kis filmes estét kettőnknek. 
- Hát szedtem elő néhányat, választhatsz, horror, vígjáték, thriller, humor meg van még egy csomó, majd átnézzük a címeket – mondom, ahogy utána megyek és leülök a pult előtt lévő székre, miközben ő a szekrényt nyitogatja. 
- Hova lettek a boros poharak? - felháborodva fordul felém, mikor már a harmadik szekrényt nyitja ki. 
- Hát kicsit unatkoztam valamelyik nap, és átpakoltam a szekrényeket - nevetek zavartan. Kinyitja az utolsó szekrényt, ahol a poharak is vannak. 
- Majd rendezd vissza, ha megint unatkoznál, ez így nem jó - fintorog a szekrényre. 
- Nekem jó - elcsuklik az utolsó szó, mert elég szúrós szemmel néz rám. - Most mi van? 
- Jó volt az úgy - forgatja meg a szemét. A borospoharakat elém rakja, majd az üveget elkezdi kinyitni, szerencsére a dugóhúzót hamar megtalálta. Töltött mindkét pohárba majd kezembe adta az egyiket, míg a másikat sajátjába vette és a pultra támaszkodva összekoccintja poharainkat. 
- A már majdnem 15 éves barátságunkra - mosolyodik el és belekortyol. 
- Szép kis idő - gondolkodom el.

Az egész boros üveg tartalmát megittuk, s közbe végig a régi időkről beszéltünk, aztán ettünk is, Hoseok megszólalásával "Nehogy kárba vesszen ez a finom étek, mellyel isten ajándékozott meg minket". Sose beszél diplomatikusan, de most sikerült neki, minek következtében az innivalóm az orromon folyt ki a nevetéstől. 
Átvonultunk a nappaliba, s kihúztuk a kanapét így kényelmesen elfeküdtünk rajta, s csak néztük az üres tévét. 
- Jól esik egy kis kikapcsolódás - nyújtózik Hope. - Bármennyire is ott vannak a haverok, akikkel elmegyünk bulizni, de az még sem olyan jó. 
- Szóval te nélkülem jársz bulizni? Néha igazán meghívhatnál - szűkítem össze a szemem és oldalba bököm.
- Hát, de te nem szereted az olyan bulizós helyeket - bevág egy debil arcot. Hason csapom mire összehúzódik. 
- De már jó lenne bepasiznom... fél éve nem voltam senkivel - hisztizek.
- Én meg négy hónapja - mondja unottan. - Mi baj van velem? Máskor voltak egy éjszakás kalandjaim is, de most... - kifúj egy nagy adag levegőt. 
- Hát sajnos öregszel - szám összeszorítom, bólogatok és megveregetem a vállát.
- Na és neked akkor mi a mentséged? – felkarjára támaszkodik.
- Nem járok el sehova - én is felkaromra támaszkodom és kihúzom magam, mire mellem megemelkedik és Hoseok egyből lentebb viszi tekintetét szemeimből. – Ejs, tényleg ki vagy éhezve - nevetem el magam, ahogy vissza lefekszem. 
- Az nem kifejezés - ráncolja a homlokát. 
- Hé - csettintek arca előtt. - A szemem itt van - mutatok az említett érzékszervre. Erre már lassan visszavezeti tekintetét, de valami furcsa csillogást látok benne. 
- Te figyelj... - nyel egy nagyot. - Nem teszünk egymásnak szívességet? Te is régen voltál már együtt valakivel, ahogy én is - próbál rávezetni a gondolataira és az a baj, hogy egyből értem, hogy mit akar. Ez már hátborzongató néha. 
- Két barát segít egymásnak? - kérdezem nagyot nyelve. Bólint és ő is nagyot nyel. - Nem lehet belőle semmi baj, nem igaz? - kínosan elmosolyodom. 
- Nem - megrázza a fejét és felém mászik. Most egy kicsit elkezdtem parázni, de egyáltalán nem akarom kihagyni, nem csak azért mert régen voltam pasival, hanem mert valami amúgy is mindig vonzott Hoseokhoz és talán most megtudom mi... Egyre közelebb van arca és lassan ajkaimra tapad, puha párnái szinte a mennybe repítenek. Édes mint a méz. Elkezdi mozgatni száját és én is egyből visszacsókolok. Már ettől a cselekedetétől is tűzijátékot látok lelki szemeim előtt. Nem éreztem még ilyet. 
Megérzem kezét a pólóm alatt derekam simogatni, s kellemes bizsergést hagy maga után, ahogy halad felfedezni a további részeket. Egy pillanatra sem vállnak el ajkaink. Megunja, hogy pólóm alatt mászkál ujjaival, megragadja a ruhadarab alját, két másodpercre elválnak párnáink, míg leveszi rólam a pólót, aztán újra megérzem. Kezei melltartón keresztül masszírozzák melleim. A kellemes érzéstől belenyögök a csókba, erre belekezd a nyakam csókolgatásába, majd egyre csak halad lejjebb. Megemel kicsit, hogy kitudja kapcsolni a fehérneműt, ami könnyen megy neki, leveszi rólam és eldobja valahova. Apró puszikkal árasztja el a szabaddá vált felületet. Kis idő után érzem, ahogy egyik mellbimbómra tapad és megszívja. Akaratlanul is felnyögök és a kezem hátára teszem, hogy a legalább a pólójába tudjak markolni. Ugyan ezt a másikkal is megcsinálja és hallom, hogy kuncog, azon, ahogy nyögök, így körmömet a hátába mélyesztem mire kellemesen felszisszen. 
- Ez tetszik - vigyorogva néz a szemeimbe. Tőlem csak egy megkönnyebbült sóhajt kap. Nem tudok sokáig nyugodt lenni, feltérdel és elkezdi lehámozni rólam a rövidnadrágom, amit könnyedén teljesít, és még a csipkés tangát is eltávolítja, így teljesen meztelenül fekszem alatta. Szúrós tekintettel figyelem, mire észbe kap és rájön, hogy rajta még minden ruha fent van. Felülök és elkezdem levenni róla a pólót, viszont a nadrágot maga veszi le. A boxert valamiért még magán hagyja. 
- Na, azt nem veszed le? - mutatok a ruhadarabra. 
- Még nem - kaján vigyorral dönt vissza és megcsókol. Ujjait megérzem bejáratomnál így ismételten a csókba nyögök, s érzem, hogy ő meg elmosolyodik. Karjába ütik erőtlenül, hogy ne játszadozzon velem. Megérzem egyik ujját magamban, ennek következtében megmarom a karját, s most ő nyögött és én mosolyodtam el. Ismét nyakamra tér át, így nyugodtan sóhajtozom a lenti gyönyörtől. Lassan társul egy második ujj is és intenzíven munkálkodik. Milyen jó lehet az ő barátnőjének lenni, minden alkalommal ezt az élvezetet átélni. 
Hirtelen húzza ki ujjait, majd megtámaszkodik a fejem mellett és végigméri a testem.
- Hogy milyen kincset takart állandóan a ruha - rázza a fejét rosszallóan. 
- Nem nézelődünk - tenyereim közé veszem az arcát. 
- Jó, jó - sóhajt majd végre a boxerét is leveszi és elhelyezkedik lábaim között. Elakad a lélegzetem. Nem erről volt szó! Régen mindig cukkoltam azzal, hogy biztos kicsi van neki, hát sajnos felborult ez az elméletem. - Nem nézelődünk - utánoz a kis mocsok. Felfújom az arcom majd kiöltöm rá a nyelvem, erre egyből rátapad a számra és heves táncba hívja az ízlelőm. - Most már tényleg leharapom a nyelved – jegyzi meg, ahogy elválik tőlem. Nagyságát megérzem lent. Az alfelem lüktet, s arra vár, hogy végre magában érezhesse azt a kemény férfiasságot, amit sose ilyennek képzelt el. Lassan hatol belém, s mikor már teljesen bennem van, megáll és vigyorgó képét látom magam előtt. Megrázom a fejem, de én is elmosolyodom. Lassan, kezd el mozogni bennem. Majdnem teljesen kihúzza majd tövig visszanyomja. Minden egyes alkalommal felnyögök, és ezt elég sokszor megcsinálja majd egyre gyorsabb ütemet vesz fel, mindkettőnk elkezdett már verejtékezni és szaporán vettük a levegőt és egymás ellen nyögdécseltünk. Teljesen kihúzza belőlem és a hátára fekszik. 
- Te jössz – mondja, s elnehezedett testemmel felülök, majd ráülök férfiasságára lovagló pózban. Kicsit így maradunk, majd rugózással kezdek mozogni. Kezével csípőm fogja és segít, hogy ne legyen olyan nehéz dolgom. Mellkasán támaszkodom, és egyre gyorsabban mozgok. Alsó ajkam harapdálva fojtom magamba a nyögéseket, amik azt jeleznék, hogy én mindjárt elérem az orgazmust.

Hoseok egy hangos nyögéssel élvez belém, s azonnal követem én is. Megállok és fáradt testemmel mellkasára dőlök  érzem alfelemben a lüktető érzést, ami igen kellemesen tölt el. Lassan legurulok róla és a szobára hatalmas csend telepszik. 
Lassú szuszogásunkat hallgatjuk, míg végül Hope töri meg a csendet, rekedtes hangjával.
- Ez jó volt.
- Szerintem is - suttogom vissza. 
- A furcsa az, hogy ez nem is volt furcsa... - mondja ki a gondolatait. 
- Vajon miért? - gondolkodom el. Nem adunk semmilyen választ. Elmentem egy takaróért, közben felvettem Hoseok pólóját, mert csak azt találtam, s mikor visszaértem a fiú már aludt is. Szerencsére visszavette a boxerét. Betakarom s befekszem mellé.

-3 hét múlva-

A vécé felett hajolok egy újabb hányás miatt, fogom a vécé kagylót és azon gondolkodom mit ehettem tegnap este, hogy ennyire rosszul vagyok tőle... Semmi nem jut az eszembe. Felállok, majd a csaphoz megyek, hogy fogat mossak, aztán kimegyek a konyhába és a hűtőből kiveszem az üveges uborkát. Felnyitom és kiveszek egyet, s jó ízűen kezdek az evésbe. Csak rágom a falatot, aztán ledermedek. Reggel hányás és uborka... tegnap nem kívántam a sütit... Szemem hatalmasra nyílik, és a naptárhoz futok. Három napja késik a menzeszem. 
- Az nem lehet - suttogom magam elé. Fogom a táskám és lerohanok a kis patikába, hogy vegyek egy terhességi tesztet, majd visszatérve azonnal meg is csinálom.

A fürdőben járkálok és várom hogy leteljen az idő és megnézhessem.
Órám jelez, így azonnal kézbe veszem. 

- Két csík... az azt jelenti...

- Miért kellett ilyen gyorsan idejönnöm? Talán baj van?! - lihegi az ajtóban állva Hoseok. Nagyot nyelek és csak a nappaliba vezetem ahol leülünk a kanapéra.
- Emlékszel mi volt három hete? - kérdezem. 
- Öm, igeeen? - ráncolja a szemöldökét. - Amikor segítettünk egymásnak - vigyorog. Te túl sokat is! Sóhajtok és bólintok.
- Arra is emlékszel, hogy nem védekeztünk? - kérdezem tovább lehajtott fejjel. 
- Saejun! Térj, a lényegre kérlek! - hangja most feszült. 
- Terhes vagyok - nézek a szemeibe, amik hatalmasra nyílnak, szája tátva marad és teljesen lefagy. 

- Én tudom, hogy ez mind olyan abszurdum, de igaz – mondom. Semmi reagálás. - Hope - szólítom meg. Sóhajtva dőlök hátra a kanapén és várom, hogy mikor tér magához. Pólóm aljával játszok.

- És tőlem? – robotszerűen felém fordítja a fejét. Bólintok. Újabb lefagyás. – Akkor most mi lesz? – egész gyorsan reagál.

- Nekem elvetni nem lenne szívem… - sóhajtok. – De ugye bár téged sem kényszeríthetlek magam mellé, hisz nem szeretsz úgy.

- De szeretlek…

- Tessék?

- Jól hallottad – lehajtja a fejét, szemét ezzel eltüntetve haja mögé. – Már egy éve érzek többet irántad.

- Miért nem mondtad? – előre hajolok és megérintem a karját, s egyből a szemembe néz.

- Te hogy érzel irántam? – kérdezi.

- Én is kicsit többet, mint egyszerű barátság – beharapom alsó ajkam.

- Akkor itt nincs több kérdés – elvigyorodik és átkarolja a vállam. – Mostantól az enyém vagy! – jelenti ki és letámadja a számat. – Vagyis az enyéim – elmosolyodik és lenéz a hasamra, és megsimogatja. Mellkasomat elönti a szeretet melegsége és örömkönnyek gyűlnek szemeimbe. 

Remélem tetszett nektek, és várom a véleményeiteket :3 <3

Egy Hoseok döbbenet~