Az idegen barát ( Moon Jongup )

Egy újabb éjszaka, hogy nem jön álom a szememre, lassan ez már nagyon idegesítő, hogy éjszaka nem alszok, de mikor jön fel a nap egyből bealszom, majd csak délben, vagy még később kelek ki az ágyból. Így elmegy a fél napom és nem tudok semmit sem csinálni... De ha már most semmilyen formában nem tudok elaludni, se zenével, se anélkül, akkor már csinálni kéne valamit. Nővérem mondta, hogy valami kondi-park nyílt a közeli parkban, a posta mögött, lehet el kellene menni oda megnézni?

Hát mit árthat nekem, igaz?
Kikelek az ágyból, testnadrágot, egy bő pólót és egy pulcsit veszek fel. Lemegyek a konyhába és kis kappa háti táskámba rakok egy üveg vizet, meg egy kisméretű törölközőt. Hátamra kapom és már mehetek is a bicajomért. A kutyám kómásan jön elém és orrát lábamnak böködi, hogy simogassam meg.
- Hamar visszajövök - guggolok le hozzá és puszit adok a fejbúbjára. Elmegyek a fészerhez és kihozom a bicajt, majd sietek a kapuhoz.

Ilyenkor szeretek kint lenni, senki nem zavar, mindenki alszik, csendes a környék. Nem kell attól félni, hogy úristen, mikor fordul ki az egyik kis utcából egy kocsi, mivel azok nem figyelnek, és simán elcsaphatja a kerékpárost. De így ha jön is talán látjuk a lámpáját és megtudunk állni. Nekem is lehetne már jogsim, hisz tizennyolc vagyok, csak pénzem nincs rá, bár lehet nem is tudnék olyan profin vezetni, mint mondjuk a nővérem, mert én túl elbambulós vagyok, van mikor biciklin sem veszem észre, hogy hopp előttem gyalogosok, vagy szemben jön egy másik kerékpáros, és kicsit lejjebb kéne húzódni. Nem egyszer borultam már ezzel a közlekedéssel, mi lenne ha kocsival mennék? Valószínű apáék csak a Polskiit adnák ide... hogy talán azt nem annyira féltik.

Lehet néha tárgyakat jobban is féltenek mint engem? Igen, könnyen meglehet. 

Néhány lámpa kivan égve az utcákon és így igen ijesztővé válik a hely, főleg, hogy most egy igen hosszú szakaszon, ráadásul pont kanyarodnom kell, s csak remélni tudom, hogy nem megyek bele a kátyúba, mert úgy emlékszem ezen a részen van egy-kettő. 

Sikeresen megúsztam és már csak öt perc és ott vagyok a célomnak kitűzött helyen. Elgondolásom szerint úgy kellett volna lenni-e, hogy nincs kint senki, de meglepve nézem az idegen biciklit ahogy az oszlopnak van döntve, végül egy kapucnis valakit látok meg az egyik gépen. Háttal van nekem így az érkezésem nem látja, a kerékpárt leállítom az egyik fa mellé majd megközelítek egy hozzám szabadon lévő gépet. Fülembe teszem a fülhallgatót, biztos ez a valaki is ezért nem vett észre, mert zenét hallgat. Félszemmel végig figyeltem, hogy ha megfordulna, legalább rátudjak köszönni, ez hamar be is következik, de unottan néz rám. Azt hittem megfog lepődni vagy bármi, de mintha észre se venne, úgy megy a másik edzőgépre. Ki ez a fiú? Még sose láttam erre...bár mostanság annyi új arcot látok, és fogalmam sincs, hogy honnan kerülnek ide.

Próbálom figyelmen kívül hagyni a rideg fiút, de nem megy, folyamatosan magára vonja a figyelmem, főleg mikor leveszi a pulóverét és a pólóját is feljebb húzza ezzel szemem elé kerül a háta -mivel, persze nem fordul felém-, nem vagyok egy perverz ember, de hirtelen az én fantáziám is beindult... 

- Megfogsz így fázni - bukik ki a számon, mivel nekem mindig azt mondták, ha le vagy izzadva és kint hideg van ne öltözz le, különben csúnya tüdőgyulladást is kaphatsz. És hát igen ezt jól belém nevelték. 

- Nem fogok, erős a szervezetem - mondja  meg se fordulva, viszont már hangjától is feláll a szőr a karomon, de mégis olyan lágyan szól. 

- Rendben - nyelek egy nagyot és elveszem róla a tekintetem. Bakker most tuti azt hiszi, hogy végig őt néztem! Áh, de hülye vagyok! - Amúgy...

- Úgy látszik, mintha beszélgetni szeretnék? - végre felém fordul de nem vág kedves arcot. 

- Elnézést... - lehajtom a fejem és bár elég kínosan érzem most magam mégis inkább edzek tovább, bár lehet jobban járnék, ha elhúznám a csíkot, és vissza se jönnék ide. 

Annyira belemerültem a gondolataimban, hogy nem vettem észre, a lábam kezd lecsúszni a tartóról és már csak arra eszmélek fel, hogy a földön kötök ki. - Auc - fogom a bokám mivel nem kényelmesen estem le. 

- Jól vagy? - közelről jön a hang. Szemem kinyitom és a srác felettem hajol, majd leguggol és megfogja a bokám, hogy megnézze mi baja. - Csak megrándulhatott, külsőleg nincs bajod - sóhajt és leül a földre. 

- Csa-csak egy kicsit fáj - dadogom a fiú szemeibe nézve. 

- Rendben van - megdörzsöli a homlokát. - Feltudsz állni? - mutat ismét a lábamra. 

- Megpróbálok - mondom és megtámaszkodom magam mellett, talpam földre támasztom. A fiú hamarabb feláll mint én és karom fogva felhúz. Egyből egy lábra állok, mert belehasít a fájdalom a másikba, elkezdtem dőlni így a srácba kapaszkodom. 

- Majdnem - rázza a fejét. - Bicegj el a padig - mondja és a három méterre lévő lócára mutat. Úgy teszek ahogy utasította, majd megkönnyebbülten esek a padra. 

- Miért voltál, vagy, vagy velem ilyen rideg? - kérdezem közben felhúzom a lábam és a bokám dörzsölöm. Leül mellém és nagyot sóhajt. 

- Nem volt jó napom tegnap, szakítottam a barátnőmmel, ráadásul a csapa... vagyis a barátaim is berágtak rám... most kijöttem hogy egyedül legyek kicsit és kiszellőztessem a fejem, meg levezessem a feszültséget - mondja és már látom rajta, hogy kicsit nyugodtabb lett ettől. 

- Bocsi, hogy keresztbe vágtam az egyedül-lét dolgot - mosolygok rá, bár nem pont ennek kéne lenni, a megfelelő reakciónak. - Én nem tudtam aludni, így jöttem, lefárasztani magam - kuncogok és visszanézek oda, ahol elestem. 

- Nem baj, lehet jobb is így, amúgy a nevem Jongup - elmosolyodik ő is és előre hajol, hogy szemembe tudjon nézni.

- Saejun, nagyon örvendek Jongup - vigyorgok rá. 

- Huh, de szép a mosolyod - meglepett arcot vág. - Bánom, hogy bunkóztam az elején - megvakarja a tarkóját én meg bókjától fülig vörösödöm. 

Elkezdtünk mindenféléről beszélgetni, és csak telt az idő, mi pedig egyre jobban éreztük magunkat. 

Na és ilyenkor kérdem én, mint olyan, aki nem jár bulikba, azoktól akik járnak, hogy miért nem lehet így összetalálkozni egy fiúval, és végig beszélgetni? Sajnos sokan a pia mellett döntenek és már egyből ágyba viszik egymást... 

De nem sokkal jobb így, mint a régi szép időkben? 

A fiú szépen bókol a lánynak a lány pirulva hallgatja végig a fiút, már az elején megtudnak érdekes dolgokat egymásról. Sokkal könnyebben megismerjük így az embert, mint ittasan egy diszkóban.

- Feltudsz már állni? - kérdezi, és egyből felpattan. 

- Hm? Szerintem már igen, pihent annyit a lábam - bólintok és talpra állok. Kicsit dobbantok az eddig fájós lábammal. - tökéletes - vigyorogva mutatom fel hüvelykujjam felé. 

- Nagyszerű, akkor gyere - óvatosan megfogja a kezem s újból pirr kerül arcomra és követem. Felvesszük a bicikliket és szerencsémre elengedi a kezem s egymás mellett toljuk a kerékpárokat. Csendben megyünk el egészen a közeli kis tóhoz. Nem rég építették újra a tó körül, új lámpák is kerültek fel. És a fények ahogy visszatükröződnek, hát egyszerűen mesésen néznek ki. 

- Hát ez csoda szép - csillogó szemekkel állok a stégen és körbe pásztázik a szemem az egész helyen. - Még nem volt alkalmam ilyen időben megfigyelni ezt a helyet - mondom elhűlve. 

- Én is, hogy jöttem idefele, akkor láttam - mosolyog. 

- Erről egyből egy randi jut az eszembe - kuncogok. 

- Hogy érted? - meglepve kérdezi. 

- Jaj... ne értsd félre! - pattannak ki szemeim, mikor eljut a tudatomig mit is mondtam ki hangosan. - Csak arra értem, hogy ha fiú lennék, akkor körülbelül ilyen tájt hoznám ki a lányt aki tetszik, mert az egész olyan romantikus. Csak ők ketten, romantikus fények, a csillagos ég. - nézek fel. - Na persze, ha lennének csillagok és nem lenne elborulva - nevetek magamon. 

- Teljesen egyetértek veled - kuncog és ő is az eget nézi. - De még most is jó - tekintetét most magamon érzem, s ahogy ránézek tényleg engem figyel. Szemünk összeakadnak és nem akarnak elválni. Olyan gyönyörű szemei vannak, amik csillognak, ahogy rám néz velük. Nem gondoltam volna, hogy létezik ilyen kedves srác még... na meg helyes, nem egy utolsó dolog. Bár most hogy kicsit megnézem, olyan ismerős az arca, mintha már láttam volna valahol. Hunyorogva kezdek ránézni, mire ő értetlenül kapja el tekintetét rólam és zavartan lép egyet arrább. 

- Mi a baj? - kérdezi nagyot nyelve. 

- Hirtelen olyan ismerős lettél nekem - lépek közelebb hozzá. 

- Az vagyok? - fél szemmel rám néz. Bólintok. - Rossz a szemed - kuncog. 

- Yaah.... - biggyesztem le ajkaim. Ismételten elmosolyodik s teljesen elém lép, s még a kemény edzése után is megcsapja orromat az illata, s teljesen elkábulok. Szemem ajkaira téved és hasamban pillangók ezrei kezdenek éledezni. Miért jött ilyen közel? Hatalmasat nyelek, de próbálom leplezni zavaromat. 

- M-mit csinálsz? - dadogva kérdezem. Fejem tetejére néz, felemeli a kezét majd hajamnál kezd piszkálni. Szemem összeszorítom és kicsit összehúzom magam. 

- Csak egy levél darab került a hajadba - mondja. Hallom hogy csúsztatja lábát és eltűnik illata is. Lassan kinyitom a szemem és előttem tartja a kis darabot. Kifújok egy nagyadag levegőt és magamban nyugtázom, hogy mindent beképzelek magamnak, mert túl fáradt lehetek. 

- Nem vagy fáradt ? - kérdi, mintha a gondolataimban olvasott volna. 

- Én? Nem - megrázom a fejem. 

- Ki másra érthettem volna? - körbe néz érdeklődve, majd mosolyogva rajtam áll meg tekintete. 

- Nagyon vicces vagy - öltöm ki rá a nyelvemet és karba font kezekkel fordulok el tőle. 

- Ne durcizz - megkerülve elém lép és széles vigyor van arcán. Ismét megfordulok. - Saejuuun - vállam megfogja és elém kerül újból. Harmadik irányba fordulok. - Ha tovább csinálod ezt, akkor elmegyek - kisfiús hang. 

- Ne! - ijedten nézek rá, mire meglepi reakcióm. - Mármint, még ne... - javítom ki magam. - De lassan haza kell mennem úgyis - szomorúan hajtom meg a fejem. 

- Azt nem szeretném - tipeg arrébb, ezzel mögém kerül, s azt érzem,hogy hátulról átöleli derekam, fejét a vállamra teszi és azok a bizonyos pillangók ismételten felkeltek és kiakarnak szállni a hasamból. Szívem a torkomban dobog és bár kicsit hűvös az idő, most mégis azt érzem, hogy mindjárt meggyúlok. - Ezt a pillanatot vésd jól az eszedbe - suttogja. - Ezt a képet nézted Moon Jongup-al, nem mással! - komoly a hangja, de mégis elolvadok tőle. 

- Te is vésd az eszedbe... Ezt a képet nézted Kim Saejun-al - utánozom, bár elég nehezen préselem ki magamból azokat a bizonyos szavakat. 

- Így lesz - ölelése gyengül, végül teljesen elenged és elém mellém lép. - Akkor mész elsőnek? - kérdezi. Csak egy bólintást tudok kihozni magamból. - Vigyázz magadra - suttogja. 

- Te is - sóhajtva mondom és ellenkező irányba fordulva megyek a biciklihez, táskám felveszem és vissza se nézve tekerek el innen. Biztos vagyok benne, hogy ezt az éjszakát sose fogom elfelejteni... ahogy a fiút sem. 

Hát ez egy újabb One shot lenne tőlem :3 

De most szeretném megkérdezni tőletek, hogy legyen-e belőle fici?:3 s persze, lenne-e rá érdeklődő ^^ 

Mivel van hozzá ihletem is ~ ^ - ^ 

Várom a véleményeiteket és a kérdésemre a választ~ :3 ♥